Akit érdekel, ezen post által legyen számára megtudódva, hogy ezentúl új címen blogolok. Egy darabig még itt is el lesz érhető minden, legalábbis addig amíg át nem cuccolok mindent az új blogomra.

Itt lakom ezután: http://mani.klog.hu

Faszom televan már... Akartam normális postot írni mélyenszántó gondolatokkal, de nem megy...

Kiborító: Apám fél órája azt magyarázza, hogy az ATM egy bank, és idézem "van olyan automata amire OTP, van olyan amire MKB, meg van olyan amire ATM van írva"... Hát a faszom televan, hogy segg hülyeségeket magyaráz és semmilyen érvvel nem lehet rá hatni, mert mindent jobban tud... Persze én se vagyok fúde okos a témában. De amikor megmagyarázza hogy a 486 ugyanaz mint a P1, akkor már érzem hogy nem jogtalan a felháborodás...

Nameg az elmászkálás. Mert én soha nem vagyok itthon.Hát akkor basszák meg itthon leszek. Nem megyek suliba se! Miért nem érezheti az ember jól magát? Én itthon nem érzem jól magam! Suliban is jobban érzem magam olvasásszociológián... Talán ez a bajuk... Zavarja őket ez... és emiatt veszekednek velem. De ezzel nem érnek el semmit...

Van wowban egy terület, desolace néven... én csak dezsőlacinak hívom...

Ilyen tartalmas az életem mostanában...

Click here... lol

Lefirkantani azt az egy kacskaringós vonalat amit aláírásnak hív a jónép, pár másodperc dolga, mégis délután egykor óta nem tartózkodom otthon egy hasonló vonal indexembe iktatása ürügyén. Igen, elég rossz, hogy csak a menetrend miatt kell várnom órákat feleslegesen. Dejsz... ez van...

Alig tettem ki a lábam a faluból, szállhattam is le a buszról a szomszédban, ugyanis átszállásos vonalon voltam. Amint átgázolt mamut testemen több ezer apró kisiskolás, lelépve a buszról megcsapott a frissen párolt lócitrom hevesen terjengő gőze. Abban a húsz percben míg magamba szívtam a savanykás illatot, és áthatotta jól rétegződött textiljeimet, rájöttem, micsoda remek dolog, hogy az ember orra ilyen könnyen alkalmazkodik.

Sokat ezután sem buszoztam, pár faluval arrébb ismét leszálltam, hogy egy ismerősömnek átadjak egy DVD-t. Mondhatni praktikus és pont útba esik :)

És ide értem. A jegybeíratás megtörtént, és már a forráskozpont egyik gépének billentyűjét koptatom, hogy múljon az idő következő buszomra várva.

Szeretnék otthon lenni. Nincs semmi dolog dolgom, de mégis jó lenne hazai terepen játszani, gépelni akármi. Meg is próbáltam virtuálisan hazajutni, de miután tesóm közreműködésével msn kommunikációs csatornán keresztül sem sikerült beállítani a távoli asztal kapcsolatot rendesen, realizáltam magamban a tényt, hogy általában akkor nem működnek a dolgok körülöttem amikor kellene...

És hogy még szerencsésebbnek érezzem magam, sikerült töltetlen mobillal nekivágnom az utazásnak. Tudvalevő, hogy én buszozás, várakozás közben türelmem enyhítendő, zenét hallgatok. Nos, ez idáig meg is valósult, de már most panaszkodik a telefonom, hogy akku lemerült, nem hiszem hogy egy órát még kibírna. Talán majd én kibírom... Persze az igazi probléma az, hogy lennhagytam a kábelt, amivel most fel tudnám tölteni...

Nagyon fogok örülni ha feleilyen jól papírra fogok tudni rajzolni:)

Már rég írtam... a vizsgaidőszak elette az időmet... pedig nem is tanultam... túléltem...

Megkönnyebbülés. Pedig ma többször is hiányzott az érzés, hogy nem idegeskedek amiatt, hogy megint játszom tanulás helyett...

A szigorlatom hármas lett. Soha nem gondoltam volna, főleg a felkészültségem alapján hogy sikerülni fog. A tanárok rendesek voltak, én ideges, de végül minden jó ha. Azért a TO fele tartva gyorsan lecsekkoltam a szigorlati jegyzőkönyvet, nehogy ott figyeljen benne a Készátverés matrica...

Programozással is megvagyok, passziánsz is kész... habár hiányos. Majd felteszem, de most nincs sok lelkierőm átmenni linuxba.

Annak akinek még vizsgálódásai vannak: Kitartás, türelem, és jó sok kalap :) 

Hiába no, ezt is megértük: Nekiálltam tanulni. Elég lassan megy, és minden eltereli a figyelmemet, de koncentrálnom kell. Nincs már sok időm, holnapután ilyenkor már sírok vagy nevetek (vagy sírok vagy nevetek azon hogy milyen béna vagyok...)

Közben néztem a neptunt is. Nem akarok leszólni senkit, mert nem kis munka lehet egy ilyen rendszert karbantartani... de azt tudom, hogy nem túl nagy dolog berakni egy pöcköt ami mondjuk kód alapján rakja sorba a tárgyakat (azért hogy átlássam milyen tárgyakat kell felvennem holnap). Mégsincs ilyen... ennyit a felhasználó munkájának megkönnyítéséről...

"Taníts meg engem... tégy igazi nővé... tégy engem, mint egy pecsétet az te szívedre - emlékszel? Emlékszel a folytatásra? Az te társaidnak, kik az te szódra figyelnek, hirdess engemet. Tanár, hirdess engemet! Legszívesebben le se törölném a vért a combomról... tanár... mindenki lássa meg, tudja meg..."

Ez a mek főoldalán van egy könyvismertetőben. El se olvastam csak kijelöltem és bemásoltam... most így utólag átolvasva egész viccesen kezdődik a post...

Igazából nincs sok mondanivalóm... vagyis van, de azt nem biztos hogy le akarom írni... a jelszó: maddog

Ma végre lezártam magamban a sok hercehurcát a vizsgákkal kapcsolatban. Most már csak tanulnom kell, és befejeznem a programot. Passziánszt.

Megyek is... 

Épp programozok, de már annyira nem bírom a sok inklúdot, hogy inkább bejegyzek...

A helyzet az, hogy "programozási nyelvek" vizsgára kell egy szabadon elkészített programot fabrikálnia, ami az illető képességeihez mérten osztályzódik le. Mivel a tanár azt hiszi, hogy én jóképességű vagyok (rosszul hiszi), valami nagyszabásúval kell(ene) előrukkolnom, hisz mégse írhatok holmi pársoros hellóvilágot. Ígyhát gondolván egyet, elkészítem a 18478594. fajta passziánszt. Mert az menő, trendi, és az sem elhanyagolható, hogy így lesz majd mivel elütni az időt következő félévben, progórákon.

Nagyon nagy a meló vele. Tegnap reggel kezdtem el, kb délután 3-ig csináltam kisebb megszakításokkal, most pedig kb fél 3 óta mostanáig. (Hozzá kell tegyem kb. du 4-éjfélig aludtam, tehát jólpihent vagyok). Egyrészt rengeteg a kód. Több száz sor kódot írtam már (eddig kb 500), amit nem túl könnyű kézbentartani. Másrészt rengeteg a menet közben felmerülő probléma. Kezdetnek egy kis áramszünet tette széppé a napomat, de ezen felül is majd felét újraírtam a kódnak, mert mindig kitalálok valamit újat, vagy rájövök hogy ahogy elkezdtem úgy nem fog működni. Azért nem haladok vele túl rosszul, biztos vagyok benne, hogy nemsoká kész lesz. :)

Ha ez bekövetkezik akkor pedig felteszem online.:)

         ("`-''-/").___..--''"`-._            
          `6_ 6  )   `-.  (     ).`-.__.`)    
          (_Y_.)'  ._   )  `._ `. ``-..-'     
        _..`--'_..-_/  /--'_.' ,'             
        (il),-''  (li),'  ((!.-'    

Tesóm most jött dokitól, azt mondják, migréne van. Kapott is szép rózsaszín bogyókat jobbulása érdekében. Miután kifejtettem a rózsaszínnel kapcsolatos nézeteimet, tesóm így reagált: "Mivel a migrén női betegség, ezért ilyen a gyógyszer színe..."

Mellesleg én régebben azt hittem hogy a migrén a brazil, és argentín nőket érintő betegség, akik a kamera előtt visítoznak egész nap. Talán tényleg, és ez már egy igazi 21. századi betegség, ami a TV-n terjed. Tesóm is valószínűleg úgy kaphatta el, hogy egész nap Maria-Jose-Lucecita kalandjait nézi... Vagy mi.:D

Az a túl optimista gondolatom támadt, hogy most az egyszer korán lefekszem, hogy kipihenten indulhassak neki a vasárnapnak, aminek egy részét végre tanulással szeretném tölteni. (Természetesen ehelyett wow lesz, de ez mindegy). Be is csomagoltam magam az ágyba még éjfél előtt, de mivel majd másfél óra forgolódás, plafonbámulás után sem nyomott el az álom, úgy döntöttem inkább nézek egy filmet hátha közben sikerül átmennem alfába. Nem sikerült.

Így hát előkerültek a mobilommal kapcsolatos weblapok, hírportálok, megint egy film, most pedig a freeblog van megnyitva előttem. Picit fáj a fejem, és a szemem, de nem tudok mit kezdeni velük. Most inkább elkezdem a napom... ébredés nélkül. Csinálom amit szoktam: WOW, film, és minden reményem szerint a tanulás is szóba fog jönni. És ha már tényleg hulla leszek úgy kb délután, végre alvás is lesz... De mi lesz így velem? Tisztára átvedlek éjjeli műszakba... :S

Figyelmem Gica blogját olvasva hívódott fel erre a ... jobb szó híján jelenségre. Őúrfiságának, - aki pár év múlva valószínűleg a frissen gyártott Audi TT-je mellett sír apjának, hogy ugyanmár vegyen egy normális kocsit neki (de lehet túlzok) - fogalma sincs arról, hogy a tanárok a mai magyarországon (így kis betűvel) milyen helyzetben vannak.

Igazából én sem vagyok tisztában a helyzettel. De tudom hogy a tanárok keresete nem túl kielégítő, a friss diplomásoknak pedig elég kicsi az esélyük elhelyezkedni az oktatási szférában, még takarítói állásra sem. És ilyen helyzetben, a mai tizenéves hozzáállásával pont az várja el a megfelelő nevelői hozzáállást, aki, - a hozzá hasonló mentalitású tanoncokkal - tesz arról, hogy a tanár ne tudja a feladatát a követelményeknek megfelelően elvégezni. Vajon őfelsége hogy állná meg helyét egy harmincfős osztályban?

Én azt tapasztalom hogy a tanárokat kevesen tisztelik, és hogy nem becsülik a munkájukat. Ilyen helyzetben csodálható, hogy néha ingerültek, és nem túl kedvesek?

Gróf uram, mégha rendelkezne a megfelelő ismeretanyaggal az oktatási munkák elvégzéséhez, a tanított óraszám függvényében egyre jobban kevesellné azt a párezer forintot amit egy tanár manapság kap... Nem beszélve arról, hogy egy hét se kellene és tele lenne az arisztokrata töke a magához hasonlókkal... 

Én is megkaptam, hát nincs mit tenni :D Van pár olyan dolog amit gondoltam leírni, de inkább mégse :D a ti érdeketekben :D Szóval 5 dolog amit kevesen tudnak rólam (vagy még senki :D)

1. mindig felnevetek halkan, ha :D-t írok. Gépteremben is :P
2. három harapással megeszek egy szabványos méretű zsemlével készült szendvicset
3. nem ittam ma (tegnap) pezsgőt.
4. ellenben ettem virslit (három harapással)
5. úgy tűnik hogy nem, pedig mindent elmondok magamról, úgyhogy nincs mit ide írnom :D 
   

3 nő ül a padon. Milyen hosszú a pad?

6 láb 3 hüvely

Az utolsó postom elég negatívra sikeredett, a karácsonyom a vártnál pozitívabbra. Igazából így sem érzem a karácsony feelingjét, dehát ez egyéni szoc prob. ugye.

Lényeg ami lényeg: Legyen mindenkinek boldog a karácsonya, és csüngjön minden fán finom szaloncukor :P 

Most hogy közeleg az ünnep, szépítkeznek a fenyők, fénybe borulnak a teraszok, én is elgondolkodom azon mit jelent számomra ez a két-három nap.

Az ember azt gondolhatná hogy az ünnep pihenés, amikor végre tényleg csinálhatja a nagy semmit, kellő boldogságban. Ehelyett az ünnepek a tiltásokról, és munká(k)ról szólnak. Mert nem elég hogy ki kell vágni azt a fát, feldíszíteni, no és miegymás, de még veszekedni is kell rajta melyik legyen kivágva; keresni kell csavarhúzót, szerelni az égősort, és ha nem megy a munka, veszekedni azon hogy nagy a felfordulás.

És sül a bejgli amihez persze hozzá nem szabad nyúlni, mert majd azt a vendégeknek szánják. Vendégek ugyan nem lesznek, de talán mégis! Felkészültnek kell lenni. :) Persze reggel az alvásban megfáradt ember nehogy főttojásról merjen álmodni!!! Az luxus, és mind a harminc darabnak megvan a helye, valamelyik sütiben.

Tessék kérem ajándékozni rendesen! Igaz hogy én bejelentettem hogy nem szeretnék semmit mert én se fogok tudni adni, gyűlnek a csomagok a fa alatt, és biztos vagyok benne hogy lesz ott nekem is valami, hogy aztán meg lehessen sértődni, amikor égő pofával kijelentem hogy az én jézuskám hawaii-on nyaral.

Tesóm jézuskája pedig korán érkezett, állítólag nagymamám egy ezrest csúsztatott neki valamilyen ballagós szatyorba, és mire tesóm észrevette volna, eltűnt a pénz. Persze rögtön én lettem a rossz, mert ugyan ki más lopkodna a házban.(És tényleg, miután tegnap kb 3 órát voltam ébren az itthontöltött idő alatt, - azt is gép előtt, wowon - rengeteg okuk van engem vádolni...)

Mindenesetre én lettem a rossz, ahogy tesóm mondta több ízben: tönkretettem a karácsonyát.

De még mielőtt meg sem történtek ezek, tegnap, úton haza levontam az én kis következtetésemet:
A karácsony egy alkalom hogy kipihenjük az elmúlt hetek fáradalmait, és mi emberek azon vagyunk, hogy még fárasztóbb legyen ez.

Számomra pedig csak annyival különbözik ez a többi naptól, hogy bejglivel a kezemben öldöklök Ravenhill temetőjében... (WOW)

Ma hajnalban botorkáltam haza az iskolából, pontosabban a Bingó szemináriumról, ahol néhány csoporttársammal búcsúztattuk a... hmmm mit is? óévet? félévet? ... akármi is, most hogy kezdődik a vizsgaidőszak, és most hogy nem leszünk egymás nyakán egész nap - legalábbis egy darabig- , úgy láttuk jónak, ha összeülünk egy "utolsót" dumálni, piálni, ilyesmi.

A mai napom amúgy az alvás jegyében telt, azután hogy délben felébredtem, és nekiültem készülni a vizsgákra wowozni, ismét elnyomott az álom. Este nyolcig aztán fel se keltem. :) Most aztán itt vagyok, számomra még alig van délután, és megpróbálom hasznosan tölteni az éjszakámat, mert ugyan aludni nem tudok már :D

De nézem a jó oldalát: Végre teljesen kipihentem a félév gyötrelmeit. 

Épp Wetlands földjein csatáztam egy keveset amikor észrevettem, hogy a délután rég végetért, és az óra mutatója a hajali hármat veri lassan. Kezdek függővé válni, és most hogy klántag vagyok, és megy az ismerkedés, csapatjáték, fejlődgetés, egyre jobban a monitorom elé tapadok, és átadom magam a karakteremnek. Pedig talán nem kéne. Hiszen itt a vizsgaidőszak, és inkább a tudásszomjamat kellene oltanom ehelyett...

Mellesleg jómunkásember lettem, és valutává konvertáltam informatikai képességeimet. (Pénzér telepítettem windowst :))

Az előrelátásaimhoz, és aggodalmaimhoz képest nyugodt szívvel könyvelem ezt a napot sikeresnek. Már reggel sejtettem valamit, amikor a buszra felszállva, életemben először - legalábbis ezen a járaton először - sikerült önálló ülőhelyet szereznem.

Hogy korrekt legyek, a mai nap ott kezdődött számomra, hogy éjféltől fél kettőig elkészítettem a beadandó adatbázisomat, alvás híján pedig fáradtan, kedvtelenül vágtam neki a mai ZH rengetegemnek.

Pedig nem is volt vészes, legalábbis úgy érzem. Ahhoz képest, hogy mennyit készültem, igazán jó teljesítményt nyújtottam, igaz ez többségében a szerencsén múlott. Szerencsém volt, hogy IKR-ből nem a B változatot írtam, Ahogy az is szerencsés, hogy a pedagógia ZH csupa karikázgatós kérdésből állt. Adatbáziskezelésen a várt eredményt hoztam, de ami meglepett az a pszichológia. Ez egy az olyan tárgyak közül, ami valahogy ragad rám. Ahhoz képest, hogy éppcsak átlapoztam a füzetemet, egész sokat írtam, és nem is halandzsát, remélhetőleg. Pedig tudvalevő, hogy nagyon berozsásodott memóriám van, és elég nehezen tanulok.

És ami nagyon jó volt, hogy a sok ZH mellet még mindig volt idő klubozni, dumálni, annyira, hogy majdnem le is késtem a buszomat. Forestet megszégyenítő tempóval szeleltem át a buszállomásra, és szó szerint az utolsó másodpercben érkeztem oda. Mindemellett a futás és a hideg megtette a dolgát, jelenleg rekedt torkomat ápolom forraltborral¹ meleg teával. 

¹ Majd holnap :D

Sajnos szeretem az utolsó pillanatra húzni a beadandóim elkészítését, és a tanulást. Most is e bejegyzést írom ahelyett, hogy szorgosan készülnék az elkövetkezendő sötét idők ZH-ira. De valahogy nincs kedvem, és ezt a kedvtelenséget nehezen gyűröm le.

Pedig jól indult ez a nap. Rögtön 2 beadandót is megcsináltam, egyiket készen párolva, a másikat pedig vázaiban felépítve, amit holnap adandó alkalommal összehegesztek. ZH-kra is készültem kicsit: átnéztem egy tárgy anyagát... a hatból.

Szóval rengeteg dolgom van még ma, csak remélni tudom hogy sikerül időben mindent befejeznem, és bízom abban, hogy nem kell emiatt főnie holnap fejemnek, miközben a tanár szidalmait hallgatom.

Igazából rengeteg időm van, csak valahogy soha nem tudtam gazdálkodni vele... 

Hát már kurvára utálom a kibaszott fákat, hogy hullana ki az összes esőerdő!

Bocsánat az előbbi indulatos mondatomért. Csak annyi történt, hogy miután hullarésze... fáradtan hazaértem, mehettem is a telekre fát hordani. Ez amúgy annyit jelent, hogy mentem a dzsuvába, fogtam a sok sáros farönköt, és cipeltem a kapuhoz. Nem volt nagy munka végülis, mert kb fél óra alatt lezavartuk, dehát bazze, most értem haza, hullavagyok aztán még nem is lehet aludni???

Ja igen! Bármikor jöhet a nemtomki akinek van szekere, meg lova, és jön ekézni, és akkor mehetek megint fázni a fák közé, csak ezesetben a szekérre kell majd felpakolni, valamint hazaszállítás után lepakolni a fát. Hát basszákmeg! 

Ma... vagyis inkább tegnap a Berzsenyibe is járt a Télapó, és ennek örömére egy jófajta filmnézős evős-ivós, dumálós bulit csaptunk a kollégiumban. Igaz Mikulás nem volt jelen a jeles eseményen, de volt egy Mikink, és jópár Nikink is, úgyhogy ez szerintem egész jó arány :)

Igazából sokmindent most nem tudok írni erről az egészről, aki ott volt, úgyis tudja, aki nem, úgyse fogja :D. Az egyetlen gond az volt, hogy miután kitessékeltek bennünk a koliból, felbomlott a banda, és egy rövid idő után senki sem maradt.

Reggel, miután megfagytam a buszállomáson, torkomat "Jéghideg Coca-Cola" védjeggyel ellátott üdítőitallal kezeltem, és mikorra hazaértem, fűtés híján jégcsapok lógtak az orromból. Talán nem betegszem le :)

Itthon aztán az volt a nagy fogadtatásom hogy nem szégyenlem-e magam? Meg hogy tűnjek el. Úgyhogy most bezártam magam a szobámba, szarok a világra, és aludni fogok. Aztán pár óra múlva pedig elegem lesz az életből... 

Boldog szülinapot Gica :) (a többit személyesen ;-))

Egykedvűen ülök a gépteremben jól bejáratott gépemnél, halkan szuszogok ki fejemből, miközben figyelem a szélessáv csodáit. A gépterem nyitása után kb 5 perc alatt töltöttem le egy félCD-nyi anyagot,most nagy elégedettséggel figyelem ahogy peregnek a megabájtok az utorrent ablakában.

De ami igazán feldobja az estémet, az az a szendvics anyu adott programozásórán. Nőnemű szülőegységemként jelen esetben Gicát kell tekinteni, és nagyon örülni neki, mivel ő csinálja a legfinomabb szendvicseket. Épp most konzumáltam az utolsó feladatokat, és ha nem lenne itt más a gépteremben egy halk böffenéssel is nyugtáznám jóllakottságomat. Persze ilyet azért nem illik. Úgyhogy csak annyit: Kösszííííííí!!!!!